Polska trip

Először is elnézést kérek mindenkitől a hosszú kimaradásért, az volt az oka, hogy VASÁRNAP reggel óta nincs internet a koliban, ami a magamfajta kollégiumhoz szokott, 3x3 négyzetméteren élő, 21. századi, 22 éves, külföldön tartózkodó (tehát családjával és barátjaival érintkezni kívánó), nem mellesleg beteg egyetemistának óriási érvágás... Folyamatosan azt mondják, hogy javítják, de valami huge problem-jük van (nem értek hozzá, de nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az a huge problem, amit már 6. napja nem tudnak megoldani)

Szóval most a könyvtárból írok, ahol egyelőre én vagyok az egyetlen ember :)

Minden az égvilágon a legnagyobb rendben van (azt leszámítva, hogy fáj a torkom, és nagyon gyengének érzem magam, tegnap pl egész nap a szobámban feküdtem, mint egy rakás szerencsétlenség), de igazából ez nem annyira érdekel, 1-2 nap és kifekszem. Biankával kezdjük teljesen otthon érezni magunkat, a kezdeti kétségek már mind réges-rég tovaszálltak, ez az igazi arany élet! Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen egyszer része egy ilyen élményben! Fél évig azt csinálok, amit akarok, alig várom, hogy reggel felkeljek és mehessünk konditerembe, utána ebédet főzünk (vagy Marco főz nekünk, a drága :)), utána alszunk, este pedig a többiek albérletében filmet nézünk, vagy bulizunk (általában bulizunk, vodkával). És igen, mindezt te fizeted nekem BME, örök hála legyen érte :)))

A társaságról minden elfogultság nélkül a legjobbakat tudom mondani, imádom őket, aranyosak, figyelmesek, lazák, jófejek, alig várom, hogy hazavigyem őket megmutogatni! Ugyanis valószínű Ricky (a mexikói fiú) szülinapjára március végén Pestre látogatunk, Biankával már alig várjuk :) Sőt, lehet, hogy kis társaságunkhoz a másik egyetemen tanuló erasmusosok közül is fognak csatlakozni, egy német fiúval már meg is beszéltem egyik este, de nem vagyok benne biztos, hogy emlékszik rá ;) Majd emlékeztetem ;)

Végezetül zárnám soraimat Bianka gondolatával:

"2 weeks ago: I don't want to stay here.

Now: I don't want to go home.

Erasmus ♥"

Az utóbbi napokban néhányszor kicsit kétségbeestem, hogy mi a fenét fogunk itt kezdeni magunkkal, se órákra járni nem kell (hetente 3-4-szer), se munka, se programok, se semmi, egész nap esett a hó vagy az eső, így még kimozdulni sem nagyon lehetett. Elsőre persze ez remekül hangzik, de maximum néhány hát után halálosan megunja az ember. Szerencsére eme sötét gondolatokat a mai nap tökéletesen elűzte, az első pillanatától az utolsóig tökéletes volt!!!! :)

Reggel arra ébredtem, hogy süt be a nap az ablakon, felkeltem, bekapcsoltam a nosza-nosza dalt :), azután megettem egy pohár almás tejet müzlivel (itt jegyezném meg, hogy a havi tejadagomat egy alkalommal, egy pohár kakaó keretein belül szoktam elfogyasztani, de itt, köszönhetően az isteni tejtermékeknek, például az almadarabos tejnek, 2 nap alatt megiszom a literes dobozt). Szóval ez tökéletes indulás volt. Utána egész délelőtt szállást kerestem Wroclawban, mert a torunból ismert francia barátnőmmel, Eglantine-nal oda fogunk majd elmenni hamarosan.

Délben aztán Biankával lementünk a boltba, ahol vettünk cuccokat az ebédhez és egy vízforralót (végre), majd visszaérve kb 1 órás pepecselés után elkészült a sült csirkemell krumplipürével és reszelt répás-kukorica salátával :) Fenséges, fenomális, csodálatos... Az ízek orgiája :)

Délután pedig kisebb bolyongás után (igazából nem kisebb, alig találtunk oda) megérkeztünk a hatalmas plázába, és jobb dolgunk nem lévén bejártunk minden boltot (drogériát, ruhaboltot, cipő és táskaüzletet, élelmiszerboltot, mindent). Találtunk egy "alma" nevű fantasztikus helyet, ahol prémium kategóriás élelmiszerek vannak a világ minden tájáról, gyönyörűen ízlésesen van berendezve az egész nagy bolt, tudsz venni olasz tésztát, spanyol tortillát, kínai rizspálinkát, de vannak afrikai sőt még ausztráliai italok is, és persze ne feledkezzünk meg az egri bikavérről, vagy a tokaji aszúról sem. A csokikat meg inkább nem is mondom :) Egyszóval tele van olyan dolgokkal, amiket nem veszel meg minden nap, sőt, akkor sem magadnak, inkább csak ajándékba. (Persze az olaszok biztos ott fogják venni az alapanyagot a kajájukhoz, mert nem nagyon tudnak meglenni eredeti olasz termékek nélkül.) Szóval mi itt Biankával beruháztunk egy kis sörre: én mézeset vettem, ő pedig gyömbéreset, amit azután itthon el is szopogattunk.

Visszaérve Marco főzött nekünk (természetesen eredeti olasz cuccokból) vacsorát: szalonnás, paradicsomos, parmezános tésztát, hú de jó volt. Mellettünk ettek a négerek valami borzalmat, kézzel!!!!!! Olyan volt az állaga a sárgás trutymónak, mint a krumplipüré és te jóó ég, kézzel ették. Undorító. Ezek az emberek undorítóak, nem mossák el maguk után az edényeket, ott álllnak egymás hegyén-hátán a konyhában, tök büdös van tőlük, pfuj. Evés közben mondták, hogy jövő héten hazamennek, és majd csak kb 3 hét múlva jönnek vissza, Marco oda is súgta nekem később, hogy "hallottad, hogy elmennek? ezaz!"

Holnap pedig kezdődnek a lengyel órák, és este party lesz :)

És még mindig a nosza-nosza jár a fejemben... (https://www.youtube.com/watch?v=hcm55lU9knw&list=FLI6jDdtGtERjlDoGmUHq4xg&index=2&feature=plpp_video)

Nosza, tegyük el magunkat holnapra. Puszi haza!

Tele hassal, tehát nagy adag jókedvvel és egyelőre még kibírható álmossággal ezennel elkezdem új posztomat írkálni :)

Ugyanis éppen most fejeztük be az ebédet Biankával és Marcoval, csináltunk finom zöldséglevest és még annál is finomabb túrós tésztát (igen, mert itt van túró és tejföl is!). Sőt, mi több, vehetsz itt mogyi márkájú tökmagot, tokaji bort, és budafok nevű pálinkát. Just like home :) Marco szegény hősiesen kanalazta a levesünket, minden korty után ivott fél pohár vizet, de azt mondta, jó :D A túrós tésztára pedig felkészítettük, hogy kicsit fura lesz neki, először csak kóstolja meg, evett is vagy két kanállal, azt mondta, nem rossz (ez már nem tudom mennyire rosszat jelenthet, ha a levesre "jót" mondott :D) Ezt a főzőcskézést forintba átváltva összesen kb 1260 ft-ból úsztuk meg, úgy, hogy a 2,5 kg krumpliból 1 darabot tettünk a levesbe, az 1 kg cukorból 2 marékkal a tésztára és a levesbe vett zöldség fele megmaradt. Szerintem ez így nem olyan rossz :) És még vacsorára is jut mindenből.

Csak, hogy egy picit még az evésnél maradjak tegnap este a többieknél vacsoráztunk az albérletben, csináltak nekünk carbonárát, hát, nem olyan volt, mint otthon a porból :P Sokkal-sokkal jobb. A többiek egy olasz lányt, egy spanyol, egy mexikói és egy francia fiút takar, ők úgy döntöttek előző félév elején, hogy inkább összeköltöznek (ők egy évre jöttek) és kibéreltek egy nagyon pofás kis lakást közvetlenül a kolostor mellett. Mi vagyunk a mi csepp egyetemünk erasmusos diákjai. Nem sok, de legalább ők NAGYON aranyosak. Voltunk velük bulizni is tegnapelőtt este. A hely nem volt rossz, telis tele volt emberekkel, azt mondták ekkora tömeget itt még ők sem láttak.

Sajnos ebben a városban gyakorlatilag semmit nem lehet csinálni télen (nyáron azért lesz jobb, mert ki lehet ülni a parkokba, annyira szépek vannak a templom környékén, plusz jönnek akkor majd a turisták is szép számmal, most a nagy hó miatt annyira nem). Arról nem is beszélve, hogy minden programot magunknak kell megtervezni, mert erre a néhány emberre nem szerveződött ESN. Viszont a tanárok, és mindenki, aki kapcsolatban áll velünk, kivételesen rendes (egy magyarhoz képest, aztán lehet, hogy ez itt teljesen normális). Vehetnénk például Magdát, a gondnokot, aki szegény 3 napja havat lapátol az udvaron mert folyamatosan esik (kérdeztem segítsek-e, azt mondta nem kell), na ő mikor meghallotta, hogy anyáék jönni fognak húsvétkor rögtön mondta, hogy ő majd lefoglalja nekem a két szomszéd szobát, ki is nyitotta, hogy megnézzem, jó lesz-e, olyan lelkes volt :-) Érdeklődőtt az iránt is, hogy elég meleg van-e szobában, mert ha nem, feljebb költözhetek :) Sőt, kérdezte, hogy mit szólnék ahhoz, hogyha ő engem lengyelre tanítana, én meg őt angolra (nem túl jó az angolja). Baromi jó ötlet, bár nem tudom mennyire lennék jó tanárnak. Majd elválik. Szívesen csinálnám, van rá időm.

Mivel úrrá lett rajtam az álmosság, nem bírom tovább, a legközelebb folytatom. Szóval véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára. De ha tetszett nemsokára visszavárlak Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, és valahány név a naptárba, visszajövök még hozzátok, a viszontlátásra pajtások! :)) Puszi

Végre eljutottam odáig, hogy írok ide, ez valószínűleg köszönhető annak, hogy ma még senki otthonival nem vettem fel a kapcsolatot, így nem beszéltem ki magamból a történteket :-) Pár napja is elkezdtem egy bejegyzést, de negyedszerre azon a napon már nem volt olyan izgi leírni, nem is tetszett, kitöröltem a fenébe az egészet (na de majd most!)

KOLI

Szombat óta tengetem itt mindennapjaimat, és őszintén szólva eddig túl sok minden nem történt. A kolink -habár nagyon szépen néz ki, van saját szobám fürdőszobával, wc-vel, minden bútor új, kivéve az ágyat, amin óriási gödör tátong- szinte teljesen üres. 4 emelet található itt, és egy emeleten 6 szoba van, szóval nem olyan nagy az egész, de pl a mi szintünkön rajtam kívül csak a Bianka lakik, a másik magyar lány. Ő tegnap érkezett, és nagyon örülök, hogy itt van, legalább nem vagyok egyedül. A kolival kapcsolatban még annyit mondanék, hogy 3 emelet választ el a hűtőtől, ugyanis csak az alagsorban van konyha, ami elég jelentős visszatartó erő, kétszer is meggondolja az ember, hogy szeretne-e enni, és ez jó :D A gondnok, Magda egy tündéri aranyos, apáca kinézetű lány (szerintem könnyen lehet, hogy az is). Ő mondta, hogy itt jobbára hétvégén laknak diákok, mert nagyon sokan levelezőre járnak ide, ezért vannak most olyan kevesen, valamint tőle tudom, hogy lakik még egy spanyol fiú a szinten, aki most otthon vizsgázik, meg 2 nigériai fiú az elsőn, akik nagyon hangosak (ezt én is tapasztaltam már).

VÁROS

Czestochowa a lengyel vallási élet központja. Évente mintegy 4 millió zarándok érkezik ide, hogy megnézze a híres Fekete Madonna képet, ami a lengyel összetartozás jelképe, és nem mellesleg csodatévő képességet is tulajdonítanak neki. A központban (innét 3 percre) található kolostor akkora, hogy az első nap eltévedtem benne, nem kicsit (most sem tudnék visszatalálni azokba a termekbe, ahol jártam). A lengyelek magyar szemmel nézve hihetetlen tisztelettel adóznak előtte, én kb alig mertem fényképezni abban a kápolnában, ahol a kép van, pedig lenne mit. A falakon nincsenek festmények, freskók, hanem a meggyógyultak mankói, fémből kiöntött szívek,kezek, lábak, szemek (kinek mije gyógyult meg miután imádkozott), továbbá rózsafűzérek vannak felakasztva, mindenki térdel, képesek az egész misét végigtérdelni, elég megdöbbentő. Gyertek el, nézzétek meg.

A város egyébként eléggé szoci, nincs nagyon más látnivaló. Bár még csak pár napja vagyok itt, de azt hiszem örökre bevésődik az emlékezetembe Czestochowáról a zebra előtt várakozva diákjaival hógolyózó apáca. Megmosolyogtató volt :))

Az árak pedig az otthoniakhoz képest ha nem is jóval, de azért érezhetően alacsonyabbak, kivétel nélkül szerintem minden olcsóbb.

EGYETEM

Az egyetem nagyon modern, innét pár percre van gyalog, ám az is szinte üres, mert ahogy Joanna, a kapcsolattartónk elmondta, ez egy magán egyetem, és már nem nagyon engedhetik meg maguknak az emberek. Ezért nappali tagozatra nem igazán, inkább levelezőre járnak ide, és amellett lehet dolgozni is. Van benne fitnesz terem, étterem, és mindenhol nagyon barátságos árakkal találkozik az ember fia-lánya. Holnap megyünk megnézni a gym-et, ahol az egyébként is alacsonyabb árakból mi, diákok 20% kedvezményt kapunk, ha minden igaz.

A nagy tanulásban 100%, hogy nem fogunk megszakadni, hetente 4 óránk van, és abból kettő nyelv (lengyel és angol), így tervezzük Biankával, hogy keresünk valami értelmes részmunkaidős állást. Konzervet nem fogok pakolni a Tescoban, arra nem vagyok rászorulva, de valami kis angol nyelvű munka jól esne a lelkemnek. Meg így az utazásra is fog bőven idő jutni, már tervezzük is :))

A 3 lengyel, aki segít minket olyan kedves, hogy többet nem is kívánhatnánk, kezüket-lábukat törnék, hogy minden rendben legyen velünk. Joannára ma 10 percet kellett várni az irodája melletti folyosó végén )ott voltak kanapék), mert valaki volt nála, és miután az illető elment, Joanna futott (!) elénk és elnézést kért. Drága :))

A többi (4) erasmus diák egyébként nem itt lakik, hanem albérletben, ők eddig még nem nagyon kommunikáltak velünk, remélem ez hamarosan meg volt változni.

!!!!! BREAKING NEWS !!!!!

Ezekben a percekben kaptam a hírt, hogy olasz fiú érkezett az elsőre, aki már tiszteletét is tette nálam és megbeszéltük, hogy estére szervezünk valami kimoccanást a többiekkel  (már eléggé unom, hogy itthon ülök esténként). Holnap hivatalos fánkzabáló nap van Lengyelországban, ez ilyen farsangi szokás itt, külön neve is van, valami "Fánkevő Csütörtök" lehet lefordítva, ezt is most hallottam. HÁHÁÁÁ, végre-végre beindul az élet!!!!

A final countdown beindult, holnap lesz a NAGY-NAGY teszt, nem keveset kéne rá tanulnom, el is kezdem mihelyt írok itt pár sort. Mostmár csak azon jár az eszem, hogy milyen mézeskalácsokat vigyek haza, hogyan fogok beférni a bőröndömbe (nem kis dilemma), és ha véletlenül be is férnék, hogyan fogok vele átszállni Varsóban. Sokkal több cuccom van, mint amennyivel jöttem, pedig az sem volt egy egyszerű menet... Mondjuk lesz időm gondolkodni, mert 3 órám van az átszállásra! Extra hosszú utam lesz, Varsóig megyek 3 órát, ott várakozok még hármat, aztán pedig Pestig egy szerény 12 óra... Alig várom a pillanatot, hogy meglássak egy magyar feliratot, vagy bejöjjön a kalauz a kabinba és azt mondja: Jó napot! :) Nagyon hiányzik a magyar beszéd! Megyek is tanulni, holnap folyt. köv.

A pénteki buli után kicsit kókadtan, de annál nagyobb lelkesedéssel indult kicsiny csapatunk meghódítani a nagy Poznant. Eleinte fogalmunk nem volt, hogy mit fogunk ott csinálni, hallottuk, hogy nagyon szép város, úgyhogy felültünk a vonatra és odazötyögtünk (majdnem 3 óra volt). A vonaton akinek volt, felütötte a kis könyvét Lengyelországról, kikereste Poznant, és megnézte mit érdemes csinálni.

Szépen megérkeztünk a városba, ott álltunk egy kb. 6x6 centiméteres óváros térképpel a kezünkben (az én könyvemben volt mellesleg), és gondolkoztunk, hogy akkor most merre is kéne mennünk :-) Kiegészítő információ: a fiúk nem voltak hajlandóak buszra szállni, így egész nap gyalogoltunk, még Torunban is gyalog mentünk a vasútállomásra, pedig az bő fél óra... De sebaj, kemények voltunk :-)

Visszatérve a történethez, minden nagyobb baki nélkül eljutottunk a poznani piactérre, ami tényleg nagyon szép, hasonlóak a házak, mint Gdanskban, keskenyek és nagyon színesek. Látnivalók: van jócskán templom, amit megnézhetsz, többek között itt láttam eddigi életem során a legdíszesebb templomot, ami egyáltalán nem tetszett. Aztán megnézhetsz még rengeteg múzeumot, amik közül mi egyedül a Hangszer Múzeumba akartunk elmenni, de amikor odaértünk áramszünet miatt zárva volt... A város fő nevezetessége a piactér, ahol ezek a nagyon színes házak állnak, van ott jó nagy bazár, meg szökőkút mind a 4 sarkában és kb ennyi. És amiről csak este szereztünk tudomást: itt található a hatalmas Lech sörgyár, amit persze meg lehet látogatni (a fiúk miután ezt meghallották óriási letargiába estek, mert mire megtudtuk, már zárva volt)

Az árak jócskán a toruni tarifák felett mozognak, majdnem a kétszereséért ebédeltem, mint szoktam, pedig sokáig kerestük a helyet, ahol talán valami olcsóbbat találunk, de nem jött össze.

Összességében Poznan messze nem olyan jó, mint amit az árak sugallnak. Éjfél körül hullafáradtan érkeztünk Torunba, és baktatván vissza a koliba életünkben először megpillantottuk a várost a Visztula másik oldaláról (arrafelé nemigen van dolgunk, ezért nem láttuk még). Egyszerűen elállt a lélegzetem, amikor megláttam. Az egyik holland srác pedig tökéletesen megfogalmazta az érzéseimet amikor azt mondta, egész nap Poznanban voltunk, de ha valaki megkérdezi, mi volt a nap legszebb pillanata, akkor azt mondanám, hogy amikor megláttam éjjel Torunt. Úgy éreztük, hazaértünk. Torunba. Cseppet sem érzem már magam kívülálllónak, az enyém minden kis zugával együtt.

Természetesen azért a másik otthonom is hiányzik már, ma megvettem a vonatjegyet, reszkessetek fiúk, akik a környékemen lesztek szombaton, cipelhetitek a bazinagy bőröndömet :-)

A héten nem sok minden történik, ezért ritkultak meg a bejegyzések, de most összeszedem magam és írok néhány sort.

Múlt szombaton Malbork elképesztő nagyságú várába látogattunk (Európa legnagyobb vára), kicsit közelebb van, mint Gdansk, de azért ez az út is több, mint 2 óráig tartott. Az indulás 8-kor volt, ám még ez is megfeküdte Nyugat-európai pajtásaim gyomrát, össze-vissza nyafogtak előző nap, hogy ők hogy fognak felkelni. Na, gondoltam, szépek vagytok lekvárok, én egész nyáron fél 6-kor keltem! Meg amúgy is, ha az ember kirándulni viszik ingyen, szerintem ne sírjon a szája :) Magáról a várról nem tudok sokat írni, lenyűgöző, hatalmas, rendelkezik a várak elengedhetetlen kellékeivel: páncélokkal, kardokkal, festményekkel, óriási termekkel, kápolnával stb. Őrült sokat fényképeztem.

Malbork előtti este táncházat tartottak nekünk egy klubban, és nem csak lengyel táncokat tanultunk, hanem mindenfélét Európa minden zugából. Volt egy magyar is, de nem nagyon ismertem, nem tudom merrefelé táncolják, de felénk nem, az biztos. Jó kis este volt, de azért kedves édesapámmal jobban tudunk ropni, szóval, ha választani kellene, akkor inkább az apával való néptáncolást választanám (puszi neked Apa :))

A héten nincsen különösebb programom, járok szépen az órákra, nagyon belehúztunk a nyelvtanulásba, de ez nem is baj, mert már nincs sok idő hátra. A többiek hétfő óta minden nap egy kis színdarab-szerűre próbálnak (nem mindenki, csak egy páran), ma lesz a bemutatója, kíváncsi vagyok mi sül ki belőle :) Utána pedig az egyik szervező lengyel lány szülinapi bulijára vagyunk hivatalosak, azt még inkább várom! :D

A hétvégét lehet, hogy Poznanban töltjük, de ez a tervezésben még csak a halovány öltetnél tart, ám a többiek nagyon lelkesen támogatják.

UI: ma már a hosszú őszi kabátomban is fáztam, még a végén tényleg szükségem lesz a télire

Bevezetésként idézném a méltán híres Gombóc Artúrt a Pompom című meséből, aki elárulta, milyen csokoládét szeret:

"A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon!"

Igen, elismerem, rengeteg csokoládét és édességet eszem, mióta itt vagyok. Köszönhető ez egyrészt a Torun egyik jelképének számító gyömbéres mézeskalácsnak, ami olyan édes, fantasztikus, kerek egész, hogy jajj, rágondolni sem merek, mert menten elszaladok venni egyet, és annak, hogy itt bizony olcsóbbak a csokoládék, mint otthon, és nagyon finomak. Terveim között szerepel a csokoládéfogyasztás mérséklése, általában mindig holnaptól akarom kezdeni, és ma is úgy áll a helyzet, hogy majd holnaptól :)

Egyébként a lengyel konyha, nekem falusi, házikoszton nevelkedett lánynak teljesen ideális. Aki szereti a mondjuk a töltött káposztát, pörköltet, kolbászt, szalonnát, krumplis dolgokat, annak az itteni ételek is ízleni fognak. Tehát nekem ízlik :-) Múltkor míg nem hozták az ebédünket tettek ki elénk az étteremben kenyeret, zsírt, benne valamilyen szalonnaszerűvel, és kovászos uborkát. El lehet képzelni a többiek arcát, amikor megkóstolták... És el lehet képzelni az enyémet is, mikor megláttam :D Szégyen, nem szégyen, nőies, nem nőies, én jól beettem belőle, mert már nagyon éhes voltam.

Nagyon sok káposztás, gombás, húsos, krumplis dolog van itt, és a kedvencem a pierogi! Derelye-szerű valami, hagyományosan főzik, de te kérheted sütve is, és gyakorlatilag akármivel megtöltik neked. Kérhetsz hozzá szószt is, a lengyelek általában fokhagymás vagy gombás szószt választanak. A tradícionális pierogik valamilyen (ált. füstölt) hússal, gombával, paprikával vannak töltve vagy káposztával (micsoda meglepetés). De kérhetsz hozzá édes tölteléket is, a választék csaknem végtelen...

Ma egyébként egy vegetáriánus gyorsétteremben ettünk (majdnem minden nap étteremben ebédelünk, mert olcsó és finom, akkor sem jönnék ki jobban, ha vennék valamit a boltban és azt enném meg, és az ráadásul nem is lenne ilyen finom). A vegetáriánus étteremben definiálhatatlan ízű és állagú golyókat kaptam és csak azért mentem oda, mert vitt magával a csorda :) Hát mit ne mondjak, a zsíros kenyér jobb lett volna... Érdekesség, hogy nagyon reklámoztak ott egy magyar kaját (csak a magyart értettem abból ami ki volt írva :)), de én soha életemben nem láttam még olyat otthon. Majd feltöltöm facebookra a képét, aki tudja mi az, és látott már olyat Magyarországon, az jutalomban részesül :)

Helyzetjelentés Lengyelországból: kisütött a nap!!! Eddig csodaszép napom volt, és még csak délután 2 óra van! Kezdem az elejéről: kiléptem az ajtón, napok óta az első napsugár megérintette az arcom, megcsapott a meleg, és éreztem, hogy ma elég lesz egy póló. Leírhatatlan :) Mentem beljebb a városban Martina barátnőmmel, a fő utca dugig tele van turistákkal (már tegnap este sem lehetett beférni egy klubba sem), a következőt igazán vissza lehetne fordítani, hogy menjen mondjuk Gdanskba, vagy Varsóba, vagy ahova akar.

Mentünk tovább, a város többi részén sok-sok kiöltözött, szép ruhás ember, mindenfelé ahova néztünk, mint egy népvándorlás. Mit csinálnak? Igen, templomba mennek. Martinával ma egy másik templomban voltunk, mint múlt héten, ez is hatalmas volt, és természetesen teli. Hiába van 3 mise vasárnap, hiába van ezen kívül még vagy 6 hatalmas templom a városközpontban, mindig tele van mindegyik. A pap körülbelül 33 éves volt, hosszú, barna, hátrazselézett hajú, mint egy rocker, hatalmas formának nézett ki :)

Aztán hazafelé bementünk boltba, ahol (FIGYELEM!) lengyelül kértem 4 virslit, 4 zsömlét, valamint 20 deka valamilyen (francia saláta féle) salátát :) Jó, a saláta kérése abból állt, hogy mutogattam mindegyikre, hogy ryby? (hal?), ha bólogatott, akkor mondtam, hogy nem kérek belőle, és kérdeztem a mellette lévőt. De csak lengyelül szólaltam meg a boltban (még ha csak pár mondat erejéig is), és ez olyan hihetetlen büszkeséggel töltött el, hogy azóta is nevetek, ha rá gondolok :)

Tegnap voltunk Malborkban (következő bejegyzés lesz), este pedig megint nem kerültem időben ágyba, 3 után indultunk haza. Kezdem unni a sört, állandóan mindenki azt issza (én is), lassan már szerintem sörhasam lesz. Ráadásul a németek délután valamilyen játékot szerveznek, amiről csak annyit tudok, hogy 2 csapat lesz, és az a lényeg, hogy minél gyorsabban kell meginnod a sörödet. Előre félek :P

Petőfi biztosan nem Torunban tartózkodott, miközben ezeket a sorokat írta....

Mintha eddig nem lett volna elég hideg, beköszöntött az igazi esős, szeles, sötét ősz. Borzasztó idő van, legszívesebb magamra venném az összes ruhámat :) Nem tudom mi lesz itt később, azért remélem ez nem marad így, én igényelnék még egy kis napsütést... Az egyik tanárom azt mondta, hogy Torunban nem kell meglepődni azon, ha november végén -20 fok van. Na ez a nem semmi. És hozzátette azt is, hogy pár éve volt pár kanári szigetekről származó hallgatójuk, akik soha nem láttak havat, és teljesen meg voltak bolondulva, úgy tetszett nekik, amikor kiléptek az utcára, és megfagyott a hajuk :)

A tegnapi teszt nem volt annyira nehéz, de annyira könnyű sem. Fogalmam sincs, hogyan sikerült, mert lengyelül nagyon nehéz helyesen írni, hiába tudom, hogy hogyan kell mondani, attól még nem biztos, hogy a több fajta cs vagy éppen zs közül a jót választom ki. Elvileg holnapra már megtudjuk az eredményt.

Tegnap voltam az ún. Wykład-on, ami előadást jelent a lengyel kultúráról, történelemről stb (nem tudom még milyen témák lesznek, eddig ezek voltak). A héten a 3 Wykład-ból csak egyen voltam, bánom is nagyon, de mindig több órán keresztül tartott délután, és olyan fáradt voltam már akkorra, hogy inkább visszajöttem a koliba és szusszantam egyet estig :)

Szóval a tegnapi előadáson a 2. VH volt a téma, a srác tartott egy rövid prezentációt, utána pedig a Katyn című filmet néztük meg, ami hát nem volt éppen szívderítő. De azért tetszett nagyon. Szegény lengyeleknek rendesen kijutott a jóból. Főleg az 1940-es katyni mészárlásról beszélt az előadó, amikor is Szmolenszk közelében a szovjetek több, mint 15.000 lengyel, többségében értelmiségi katonatisztet végeztek ki, mégpedig úgy, hogy egyesével fejbelőtték őket hátulról, bele a tömegsírba. Konkrétan kivégezték a lengyel értelmiségiek színe-javát.

Megdöbbentő volt látni, hogy a lengyelek a mai napig olyan gyűlöletet éreznek ezért, olyan feszültség van bennük, amikor erről beszélnek... Nem is tudom rendesen elmondani. Amikor a film közben mutattak korabeli képeket, a srác egyre csak rázta a fejét... Pedig gondolom már sokadszorra látta azokat a kockákat. Mondta ő is, és a tanáraink is, hogy a lengyelekben nagyon mélyek még ezek a sebek, és nagyon szeretik sajnálni magukat, de azért valljuk be, van is rá okuk... Szintén a srác mesélte, hogy amikor pár éve lezuhant az lengyel elnök gépe az oroszoknál szintén egy csomó értelmiségivel a fedélzeten, akkor pont a katyni vérengzés 70. évfordulójára mentek és a lengyelek közül nagyon sokan felhördültek, hogy már megint az oroszok... Természetesen ennek semmi alapja sincs, de nagyon-nagyon érzékeny pontja ez a lengyel népnek, úgy látom. Olyasmi, mint nálunk Trianon.

A film végén egyesével szépen agyonlőtték a főszereplőket, kb az utolsó 10 perc csak erről szólt. Na, azt hiszem most kell megnéznem egy Big bang theory részt, mielőtt még újból a hatása alá kerülök a látottaknak.

Ennyit mára. Ja és még valami, egy kicsit vidámabb megjegyzés: elnézést kérek minden eddigi helyesírási hibámért, főleg az EGYELŐRE-EGYENLŐRE kombináció helytelen használatáért, igyekszem javulni, de EGYELŐRE még keverem őket :D Azért remélem, nem vagyok reménytelen eset.

Nos, amint láthatjátok éppen tanulok :) Ugyanis holnap vizsgánk lesz, vagy tesztünk vagy valami ilyesmi, a lényeg, hogy számonkérés. Nem igazán várom sem én, sem a többiek. Egyébként a lengyel nyelv egyre jobban tetszik, a kezdeti káosz után kezd fény gyúlni éjszakában. Az angol tudásom is gyarapszik, már nem kell annyit gondolkodnom mielőtt megszólalnék, sőt, ma már azt vettem észre, hogy magamban is Oh, my God-ot mondok :) Azt hiszem ez jelent valamit. Jó lenne azért már magyar emberrel beszélni élőben, ezért valamelyik nap meg fogom keresni a helyi magyar éttermet (mert állítólag ilyen is van), és azért is, hátha adnak nekem valami kis kedvezményt, ha szépen rájuk mosolygok és mondom, hogy magyar vagyok :)

Ma (szept. 6.) délelőtt csak egy óránk volt, utána pedig versenyt rendeztek nekünk a városban. Valahonnét (konkrétan Kalinyingrádból) csődítettek ide egy rakat oroszt, akik lengyel szakra járnak és éppen itt tanyáznak, mindenki kapott egy orosz párt (mert ők beszélnek lengyelül mi meg nem) egy térképet, egy papírt és kezdetét vette a versenyt. A térképen be voltak jelölve a helyek, ahol a számunkra kijelölt állomások voltak, oda kellett menni, kaptunk 1 kérdést, amikor minden kérdés összegyűlt meg kellett válaszolni őket és visszarohanni az egyetemre.

Az én párom egy nagyon rendes lány volt, Daria, szintén Kalinyingrádból (ami innét nincs olyan messze), szintén lengyel szakos, 25 éves. Szerencsére jól beszélt angolul és lengyelül is. Ezt azért hangúlyozom ki, mert volt olyan orosz lány, aki nem tudott egy árva szót sem angolul, így a kommunikáció nem volt zökkenőmentes a társával, mert egyik sem értette a másikat :) Jó sokat szaladgáltunk a városban, de aki ismer tudhatja, hogy ez eléggé nekem való játék :) Kérdezgettünk az utcán, aztán bementünk egy turista irodába és szépen kikerestünk mindent a prospektusokból, mert nem nagyon akartak válaszolni nekünk. Jóóó móka volt!

Eredményhirdetés holnap lesz.

Szombaton (szept. 3.) Gdansk városába látogatott kis csapatunk. Reggel 7-kor indultunk, 3 óra volt az út a busszal. Útközben kicsit aludtam, egyébként meg nézelődtem kifelé az ablakon, errefelé már érezhetően északi (északibb, mint mondjuk Krakkó felé) a klíma, főleg fenyőfák vannak az út mentén, néha előtűnik a hatalmas ködből néhány tó. Érdekes. Egyébként az időjárásról még azt hiszem nem írtam, NAGYON hideg van itt!!! Ma volt az első nap, hogy kabát nélkül mentem egyetemre, egyébként póló-pulóver-kabát-sál idő van. Múlt héten vettem magas szárú cipőt is, mert megfagytam a saját kis topánkáimban.

Szóval Gdansk szintén egy nagyon különleges város, úgy mint Torun, szintén a Hanza-szövetség része volt, és a 14-15. században az ország leggazdagabb városaként tartották számon. Egészen északon található Lengyelországban, a Balti-tenger partján. A középkori hangulat itt is kézzel fogható, szinte várja az ember, hogy az egyik házból kijöjjön egy középkori kereskedő nagy zsák fűszerrel, posztóval. Napjainkban Gdansk az ország egyik legfelkapottabb turista célpontja, és ez érezhető az árakon is.

Miután mindenki kifényképezte magát az utcákon, bementünk az ún. Kosciól Mariacki templomba, ami több, mint 150 év alatt épült fel (14.-16. sz.) és a világ 6. legnagyobb templomba, akkora, hogy rendesen meghökkensz, amikor meglátod. Itt van egyébként eltemetve az a lengyel szóvívő is, aki rajta volt azon a repülőgépen, ami pár éve zuhant le Oroszországban az elnökkel együtt.

Egyébként máshova nem néztünk be, sétáltunk a városban, nagyon szépek a házak, a folyópart, ahol a kikötő van, nézzétek meg facebookon.

Aztán a következő állomás a Balti-tenger volt, ahova busszal kellett menni, mert arrébb található a városközponttól. Imádom a tengert, mert nem látni a végét :) A Balti-tenger szörnyen hideg, én a lábujjam végét bírtam beletenni, 3 fiú merészkedett bele közülünk, rossz volt nézni őket. Ők fürödtek egyedül a hatalmas nagy partszakaszon, senki más :) Jó nagy strand volt ott egyébként, finom homokkal... Mivel fürödni nem tudtunk, ezért röplabdáztunk a parton, tök jó volt :)

A hazaútról sok mondandóm nincs, aludtam :) Már igazán rám férne egy nap semmittevés, ki vagyok merülve. De sose legyen rosszabb sorom ;)

Péntek este (szeptember 2-án) nemzetek estéje volt nálunk, ami azt jelenti, hogy mindenki a saját kis nemzetéről csinált valami kis előadást, vagy főzött vagy táncikált, vagy amit éppen akart. Én voltam egyedül magyar, tehát egyedül kellett kitalálnom valamit. Mivel elég szűkösek voltak az erőforrásaim (na látjátok nem hiába vagyok már 2/3 közgazdász, miket tudok mondani :)), tehát nem volt semmilyen konyhai gépem, se túróm, se tejfölöm, táncolni nem volt kedvem, kettőt jobbra, kettőt balra táncolni nem túl élvezetes, ezért gondoltam főzök lecsót, azt legalább tudok, ha nekik nem ízlik, megeszem én.

Az alapanyagot sem nehéz beszerezni (gondoltam én), nem kell semmilyen gép hozzá, tökéletes. Megvettem szépen a paradicsomot, a hagymát, kolbászt, tojást, de nem találtam sehol TV paprikát, mint utóbb kiderült, nem is lehet kapni, csak kaliforniait. Abból pedig mégsem lehet lecsót főzni, sokkal édesebb. Ott voltam 3 órával a kezdés előtt és lövésem sem volt, hogy mit csináljak.

Így végül készítettem egy rövid kvízt Magyarországról, volt benne pár nagyon alap kérdés, pl mi a főváros, mi a hivatalos fizetőeszköz, tudnak-e esetleg magyar szót, vagy akármi mást, kaját, várost, mik a szomszédos országok. Végül is nagyon örülök, hogy emellett döntöttem, mindenki szorgosan válaszolgatott, minden válasz 1 pontot ért, és aki a legtöbbet tudta, kapott tőlem egy pici Unikomot (amit eredetileg a szobatársamnak szántam, de ezt neki nem kell tudnia).

Ahogy adtam össze a pontokat, az egyik papíron, amit az egyik lengyel lány írt ez állt: "magyar lengel ket jo barat, ejött harcol siszo borat", List, Omega band. Gyorsan félrehívtam az egyik tanárom, hogy írja le nekem lengyelül is ezt a közmondást, és amikor eredményt hirdettem, mielőtt a nyertes nevét felolvastam, elmondtam lengyelül, és nagy sikert arattam, úgy tapsoltak a lengyelek, nagyon megható volt. A többiek persze nem értették mi folyik itt :) Aztán odamentem a lányhoz, aki ezt írta nekem magyarul, (őt még eddig nem ismertem) és azt mondta, hogy ezt mindig is el akarta mondani egy magyarnak... Megtiszteltetés, hogy én lehettem az!

Az este amúgy frenetikus volt, az olaszok csináltak nekünk spagettit, a szlovákok valamilyen nokedli szerűt, a törökök kávét, még a tanáraink is főztek nekünk egy lengyel specialitást, ez nagyon rendes volt tőlük :) Énekeltem észt népdalt, holland éneket, hajtogattam origamit (valamiért van itt 2 japán lány is), ettem francia palacsintát, táncoltam német és francia néptáncot stb. stb.

Felejthetetlen este.

Sziasztok kispajtások!

ÚJfent rengeteg dolog történt velem, ám ezúttal megpróbálom képekkel is illusztrálni beszámolóm :)

Nos, miután múltkor befejeztem a blogolást, elmentünk páran az egyik mentor lány vezetésével egy kommunista bárba, ahol minden tele volt régi fotókkal, készülékekkel (porszívó, rádió, tv), újságokkal, egész jó hely volt. Ám amitől fantasztikussá vált, az az volt, hogy elkezdtünk karaokezni, először csak angolul, utána pedig lengyelül is! A lengyel számoknál általában lengyelek is besegítettek, mert nem volt könnyű követni őket, de mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, nagyon jól elszórakoztattuk magunkat és a kocsma többi tagját is :D

http://anitavilaggamegy.blog.hu/media/image/Gdansk/SDC10336.JPG

Sajnos a képfeltöltés még nagyon nem megy, de most nincs kedvem tovább próbálkozni, légyszíves nézzétek meg így!

Úgy érzem a mostani bejegyzés-adag sem lesz rövidebb, mint az eddigiek, szóval készüljetek fel :)

Szóval mióta is nem írtam, lássuk csak... Áhh igen.. Tehát tegnap (kedden) és ma (szerdán) volt természetesen lengyel órám, lett egy újabb tanárunk, aki az eddigiekhez hasonlóan egy fiatal nő :) Mindannyian nagyon rendesek, türelmesek és vidámak, igazán szimpatikus mindegyik, egy szavam sem lehet. Hihetetlenül nehéz a lengyel nyelv, nagyon gyorsan ki lehet fáradni az órák alatt, oda kell figyelni, mert mindent össze-vissza ragoznak és egyeztetnek, és a kiejtés sem egyszerű.

Elvileg már tudok bemutatkozni: Anita vagyok, magyar vagyok, Magyarországról jöttem, tanuló vagyok. Az elvileg-et hangsúlyoznám, mert gyakorlatilag meg nem. Már ez is bonyolult. És ha még nem lenne elég bajom a nyelvvel, a magyar dolgok lengyelül (tehát a Magyarország, és a magyar vagyokból a magyar stb, nem normálisan egyeztethető, hanem kivétel!!!) Tehát, úgy szokott lenni, hogy a tanár mondja, h ezeket így kell egyeztetni, szépen mindenki mondja a saját kis országát és hozzáteszi ugyanazt a ragot, és a végén a tanár mondja, hogy és a magyart így kell... Véleményem szerint, ha már úgy is barátok vagyunk a lengyelekkel igazán megkímélhették volna a magyar népet azzal, hogy normálisan ragozzák őket.

Kedden délután voltunk a helyi mézeskalács-múzeumban, a toruni mézeskalács nagyon híres Lengyelországban. Megcsinálhattuk a saját kis mézeskalácsunkat, haza is lehetett hozni, mert ott kisütötték, örültünk is neki, mint majom a farkának. Az enyém nem lett túl szép, de hát az eszmei érték a lényeg :P Mielőtt elkészíthettünk volna korhű ruhákban bemutatták nekünk az alapanyagokat, elmondták a toruni mézeskalács legendáját, amit nem igazán értettem, mert nem beszéltek valami jól angolul :P A lényeg olyasmi volt, hogy egyszer egy péknek a lánya véletlenül rosszul keverte össze valaminek a tésztáját/ vagy rossz alapanyagokat tett bele és így lett a toruni mézeskalács. Az illata egyébként hasonló az itthonihoz, de a színe sötétebb, és az íze is más.

Este party volt, megint tök jó helyre vittek minket. Mindig van nekünk asztal foglalva, kapunk kedvezményeket, tegnap pl az első ital ingyen volt (nekem valamiért az első koktél utáni sörért sem kellett fizetnem, nem, ne röhögj, nem loptam el, tényleg nem kértek érte pénzt :D) Nagyon sokat foglalkoznak velünk a bárokban, a pincérnő mindig körülöttünk rohangál (volt egy ilyen fotelos rész most is, és ott is, ahol múltkor voltunk, ott ültünk az elején), a DJ is odajött hozzánk, hogy amit szeretnénk, azt játssza, nagyon igyekeznek, hogy jól érezzük magunkat. Hát mi jól is éreztük.

A tegnapi buliból kifolyólag ma egész nap mindenki használhatatlan volt, dőltünk jobbra-balra, ásítoztunk és szenvedtünk az amúgy sem egyszerű lengyel órák közben. Nevettek is rajtunk a tanárok, hogy jó volt a tegnapi buli, látom :)

Délután a Planetáriumban voltunk, ahol nem történt semmi említésre méltó, igazság szerint én el is aludtam közben egy kicsit (gondolom kicsi volt, igazából fogalmam sincs mennyit..)

Péntek este nemzetek éjszakája lesz, kell csinálnom Magyarországról előadást, remélem össze tudok hozni valami használhatót. Sajnos egyedül kell csinálnom, mert rajtam kívül nincs magyar. Rajtam kívül csak egy észt lánynak kell egyedül bemutatót csinálnia, minden más országból legalább ketten jöttek. Na nembaj. Nem kell nekem társ, egyedül is elboldogulok a feladattal :)

Beharangozó: szombaton Gdanskba megyünk, őrült nagy dolog lesz, látom az Északi-tengert!!!

Puszi nektek magyarok

Úgy néz ki, most van egy kis időm, úgyhogy írok.

Elkezdtem Roxfort-béli tanulmányaimat, komolyan, az egész épület nagyon hasonlít a Roxfortra belül, a folyosók, a lépcsők, majd teszek fel róla képet, bár még nem tudom hol kell :)

Ma volt 2 lengyel óránk, az egyik kiejtős óra volt, a másikat meg szókincsfejlesztőnek hívhatnánk. Előtte volt a hivatalos megnyitó, ahol kaptunk mindenfélét, füzetet, térképet, papírokat, hogy milyen kiálllítások, koncertek stb lesznek, amíg itt leszünk, miket érdemes megnézni, aztán kaptunk még nyelvkönyvet és nagyjából ennyi.

Nagyon kellett koncentrálnom az órák alatt, mert 3 féle dzs-t nem könnyű mondani, de még a 2 féle cs is megfekszi a gyomromat :) Úgy érzem, hogy azért a többségnél jobb voltam, a legtöbbjük még c-t sem tud mondani. A tanáraink nagyon kedvesek, mindkettő fiatal és nőnemű :) Speciális nyelvtanulós teremben voltunk, ahol felvettük a beszédünket és utána visszahallgattuk (mindenki a sajátját), szerintem nagyon-nagyon hatásos így nyelvet tanulni. Otthon sem ártana alkalmazni.

Aztán free sightseeing touron voltunk, de sehova nem mentünk be, mindent csak kívülről néztünk meg, és úgy beszélt róla a vezetőnk. Különleges atmoszférája van a városnak, nem is igazán tudom elmondani, talán a képek majd valamennyire visszaadják. A legtöbb épület több száz éves, mivel ez a középkorban egy igen gazdag kereskedő város volt, és az épületek majdnem épségben vészeltek át mindenféle háborút. A házak általában vörös téglával vannak kirakva, és nagyon magasak, az utcák pedig keskenyek. Érdemes mindent jól megnézni az utcán, mert a legváratlanabb helyeken fedezhetsz fel apró kis csodákat pl szobrokat, cégéreket, díszes üvegablakokat, és a legjelentéktelenebbnek tűnő utca is olyan házakat rejthet, hogy csak pislogsz. Az egész város fallal van körülvéve, természetesen az is a Hanza korszakból maradt fenn. Szóval teljesen úgy érzed magad, mintha a középkorban lennél. Itt született Kopernikusz is (a házuk is természetesen eredeti állapotában megmaradt), minden róla van elnevezve, mint Wadowicében a pápáról, van Kopernikusz étterem, utca, kávézó, múzeum, szobor, emléktárgyak, de azon sem csodálkoznék, ha a boltban találkoznék a későbbiekben Kopernikusz májkrémmel, esetleg wc papírral vagy ásványvízzel.

Na ennyit mára, nem fogok majd mindig ennyit írni, csak most sok dolog történt :) Köszönet azoknak, akik végigolvasták! :)

Képeket is akarok feltenni, csak mondom, még nem tudom hogy kell...

pápá/czesc (csescs)

Nos... 15 órás cseppet sem rövidnek mondható vonatozás után megérkeztem Torunba, ami Varsótól még 250 km-re található, szóval nagyon messze van. Bőröndöm súlyáról és méretéről mindent elmond az, hogy otthon a küszöbön alig bírtam átemelni olyan nehéz volt, valamint egy erősnek kinéző török fiú nem bírta feltenni a vonaton a fejem fölé, helyette kishíján ráejtette a mellettem ülő lengyel öreg nénire, aki ettől rendkívül megijedt.

Ezektől eltekintve a vonatutam viszonylag zökkenőmentes volt, a Keletitől Varsóig 2 lengyel és 1 indiai fiú társaságában utaztam, éjszaka majdnem megfagytam a vonaton úgy ment a légkondi, ezért nem tudtam aludni... Aztán Varsótól meg ezzel a szegény török sráccal cipeltettem a dolgaim :) Igazából meg sem kellett szólalnom, hogy segítsenek nekem, mindig termett ott valaki minden lépcsőnél a semmiből. Hála érte a férfinemzedéknek, nélkülük még most is Varsóban a pályaudvaron állnék :)

Aztán megérkeztem a koliba, ami hát elég erősen a Wignerre hajaz, a szobánk elég gány, viszont a folyosók, a konyha és a fürdőszoba rendben van. A szobatársam egy portugál lány Helena, aki Andi nénit megszégyenítő hangi adottságokkal rendelkezik, őszintén szólva ő és a kedves horvát haverja az egyetlen a társaságban, aki cseppet sem szimpatikus nekem. Este 7-kor volt az első meeting-ünk, kicsit körbevezettek az óvárosban, beültünk sörözni, és máris szebb színben láttam a világot :D Irtó jófejek a csoporttársaim (30-an vagyunk), van itt aztán minden ami kell, spanyolok, portugálok, törökök, franciák, németek, szlovákok, olaszok, horvátok, (1 szem magyar: én) most hirtelen ezek jutnak eszembe. Mind nagyon aranyosak!!!

Torun városától leesett az állam, annyira szép, csak kapkodtam a fejem jobbra-balra, én ilyet még nem láttam, nem csoda, hogy a Világörökség része! Majd teszek fel képeket, ha lesz egy kis időm.

Viszont most megyek aludni, mert 9-től lengyel órám lesz.

Dobranoc, buenas noches satöbbi, satöbbi...

Anita

ui: ha erre jártok jól öltözzetek fel, mert nagyon hideg van, a lengyelek még kis nyári ruhákban járnak, biztos ez még jó időnek számít, de én 2 pulcsiban  majd' megfagyok