Péntek este (szeptember 2-án) nemzetek estéje volt nálunk, ami azt jelenti, hogy mindenki a saját kis nemzetéről csinált valami kis előadást, vagy főzött vagy táncikált, vagy amit éppen akart. Én voltam egyedül magyar, tehát egyedül kellett kitalálnom valamit. Mivel elég szűkösek voltak az erőforrásaim (na látjátok nem hiába vagyok már 2/3 közgazdász, miket tudok mondani :)), tehát nem volt semmilyen konyhai gépem, se túróm, se tejfölöm, táncolni nem volt kedvem, kettőt jobbra, kettőt balra táncolni nem túl élvezetes, ezért gondoltam főzök lecsót, azt legalább tudok, ha nekik nem ízlik, megeszem én.

Az alapanyagot sem nehéz beszerezni (gondoltam én), nem kell semmilyen gép hozzá, tökéletes. Megvettem szépen a paradicsomot, a hagymát, kolbászt, tojást, de nem találtam sehol TV paprikát, mint utóbb kiderült, nem is lehet kapni, csak kaliforniait. Abból pedig mégsem lehet lecsót főzni, sokkal édesebb. Ott voltam 3 órával a kezdés előtt és lövésem sem volt, hogy mit csináljak.

Így végül készítettem egy rövid kvízt Magyarországról, volt benne pár nagyon alap kérdés, pl mi a főváros, mi a hivatalos fizetőeszköz, tudnak-e esetleg magyar szót, vagy akármi mást, kaját, várost, mik a szomszédos országok. Végül is nagyon örülök, hogy emellett döntöttem, mindenki szorgosan válaszolgatott, minden válasz 1 pontot ért, és aki a legtöbbet tudta, kapott tőlem egy pici Unikomot (amit eredetileg a szobatársamnak szántam, de ezt neki nem kell tudnia).

Ahogy adtam össze a pontokat, az egyik papíron, amit az egyik lengyel lány írt ez állt: "magyar lengel ket jo barat, ejött harcol siszo borat", List, Omega band. Gyorsan félrehívtam az egyik tanárom, hogy írja le nekem lengyelül is ezt a közmondást, és amikor eredményt hirdettem, mielőtt a nyertes nevét felolvastam, elmondtam lengyelül, és nagy sikert arattam, úgy tapsoltak a lengyelek, nagyon megható volt. A többiek persze nem értették mi folyik itt :) Aztán odamentem a lányhoz, aki ezt írta nekem magyarul, (őt még eddig nem ismertem) és azt mondta, hogy ezt mindig is el akarta mondani egy magyarnak... Megtiszteltetés, hogy én lehettem az!

Az este amúgy frenetikus volt, az olaszok csináltak nekünk spagettit, a szlovákok valamilyen nokedli szerűt, a törökök kávét, még a tanáraink is főztek nekünk egy lengyel specialitást, ez nagyon rendes volt tőlük :) Énekeltem észt népdalt, holland éneket, hajtogattam origamit (valamiért van itt 2 japán lány is), ettem francia palacsintát, táncoltam német és francia néptáncot stb. stb.

Felejthetetlen este.