Nos, amint láthatjátok éppen tanulok :) Ugyanis holnap vizsgánk lesz, vagy tesztünk vagy valami ilyesmi, a lényeg, hogy számonkérés. Nem igazán várom sem én, sem a többiek. Egyébként a lengyel nyelv egyre jobban tetszik, a kezdeti káosz után kezd fény gyúlni éjszakában. Az angol tudásom is gyarapszik, már nem kell annyit gondolkodnom mielőtt megszólalnék, sőt, ma már azt vettem észre, hogy magamban is Oh, my God-ot mondok :) Azt hiszem ez jelent valamit. Jó lenne azért már magyar emberrel beszélni élőben, ezért valamelyik nap meg fogom keresni a helyi magyar éttermet (mert állítólag ilyen is van), és azért is, hátha adnak nekem valami kis kedvezményt, ha szépen rájuk mosolygok és mondom, hogy magyar vagyok :)
Ma (szept. 6.) délelőtt csak egy óránk volt, utána pedig versenyt rendeztek nekünk a városban. Valahonnét (konkrétan Kalinyingrádból) csődítettek ide egy rakat oroszt, akik lengyel szakra járnak és éppen itt tanyáznak, mindenki kapott egy orosz párt (mert ők beszélnek lengyelül mi meg nem) egy térképet, egy papírt és kezdetét vette a versenyt. A térképen be voltak jelölve a helyek, ahol a számunkra kijelölt állomások voltak, oda kellett menni, kaptunk 1 kérdést, amikor minden kérdés összegyűlt meg kellett válaszolni őket és visszarohanni az egyetemre.
Az én párom egy nagyon rendes lány volt, Daria, szintén Kalinyingrádból (ami innét nincs olyan messze), szintén lengyel szakos, 25 éves. Szerencsére jól beszélt angolul és lengyelül is. Ezt azért hangúlyozom ki, mert volt olyan orosz lány, aki nem tudott egy árva szót sem angolul, így a kommunikáció nem volt zökkenőmentes a társával, mert egyik sem értette a másikat :) Jó sokat szaladgáltunk a városban, de aki ismer tudhatja, hogy ez eléggé nekem való játék :) Kérdezgettünk az utcán, aztán bementünk egy turista irodába és szépen kikerestünk mindent a prospektusokból, mert nem nagyon akartak válaszolni nekünk. Jóóó móka volt!
Eredményhirdetés holnap lesz.
