Helyzetjelentés Lengyelországból: kisütött a nap!!! Eddig csodaszép napom volt, és még csak délután 2 óra van! Kezdem az elejéről: kiléptem az ajtón, napok óta az első napsugár megérintette az arcom, megcsapott a meleg, és éreztem, hogy ma elég lesz egy póló. Leírhatatlan :) Mentem beljebb a városban Martina barátnőmmel, a fő utca dugig tele van turistákkal (már tegnap este sem lehetett beférni egy klubba sem), a következőt igazán vissza lehetne fordítani, hogy menjen mondjuk Gdanskba, vagy Varsóba, vagy ahova akar.

Mentünk tovább, a város többi részén sok-sok kiöltözött, szép ruhás ember, mindenfelé ahova néztünk, mint egy népvándorlás. Mit csinálnak? Igen, templomba mennek. Martinával ma egy másik templomban voltunk, mint múlt héten, ez is hatalmas volt, és természetesen teli. Hiába van 3 mise vasárnap, hiába van ezen kívül még vagy 6 hatalmas templom a városközpontban, mindig tele van mindegyik. A pap körülbelül 33 éves volt, hosszú, barna, hátrazselézett hajú, mint egy rocker, hatalmas formának nézett ki :)

Aztán hazafelé bementünk boltba, ahol (FIGYELEM!) lengyelül kértem 4 virslit, 4 zsömlét, valamint 20 deka valamilyen (francia saláta féle) salátát :) Jó, a saláta kérése abból állt, hogy mutogattam mindegyikre, hogy ryby? (hal?), ha bólogatott, akkor mondtam, hogy nem kérek belőle, és kérdeztem a mellette lévőt. De csak lengyelül szólaltam meg a boltban (még ha csak pár mondat erejéig is), és ez olyan hihetetlen büszkeséggel töltött el, hogy azóta is nevetek, ha rá gondolok :)

Tegnap voltunk Malborkban (következő bejegyzés lesz), este pedig megint nem kerültem időben ágyba, 3 után indultunk haza. Kezdem unni a sört, állandóan mindenki azt issza (én is), lassan már szerintem sörhasam lesz. Ráadásul a németek délután valamilyen játékot szerveznek, amiről csak annyit tudok, hogy 2 csapat lesz, és az a lényeg, hogy minél gyorsabban kell meginnod a sörödet. Előre félek :P