Először is elnézést kérek mindenkitől a hosszú kimaradásért, az volt az oka, hogy VASÁRNAP reggel óta nincs internet a koliban, ami a magamfajta kollégiumhoz szokott, 3x3 négyzetméteren élő, 21. századi, 22 éves, külföldön tartózkodó (tehát családjával és barátjaival érintkezni kívánó), nem mellesleg beteg egyetemistának óriási érvágás... Folyamatosan azt mondják, hogy javítják, de valami huge problem-jük van (nem értek hozzá, de nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az a huge problem, amit már 6. napja nem tudnak megoldani)
Szóval most a könyvtárból írok, ahol egyelőre én vagyok az egyetlen ember :)
Minden az égvilágon a legnagyobb rendben van (azt leszámítva, hogy fáj a torkom, és nagyon gyengének érzem magam, tegnap pl egész nap a szobámban feküdtem, mint egy rakás szerencsétlenség), de igazából ez nem annyira érdekel, 1-2 nap és kifekszem. Biankával kezdjük teljesen otthon érezni magunkat, a kezdeti kétségek már mind réges-rég tovaszálltak, ez az igazi arany élet! Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen egyszer része egy ilyen élményben! Fél évig azt csinálok, amit akarok, alig várom, hogy reggel felkeljek és mehessünk konditerembe, utána ebédet főzünk (vagy Marco főz nekünk, a drága :)), utána alszunk, este pedig a többiek albérletében filmet nézünk, vagy bulizunk (általában bulizunk, vodkával). És igen, mindezt te fizeted nekem BME, örök hála legyen érte :)))
A társaságról minden elfogultság nélkül a legjobbakat tudom mondani, imádom őket, aranyosak, figyelmesek, lazák, jófejek, alig várom, hogy hazavigyem őket megmutogatni! Ugyanis valószínű Ricky (a mexikói fiú) szülinapjára március végén Pestre látogatunk, Biankával már alig várjuk :) Sőt, lehet, hogy kis társaságunkhoz a másik egyetemen tanuló erasmusosok közül is fognak csatlakozni, egy német fiúval már meg is beszéltem egyik este, de nem vagyok benne biztos, hogy emlékszik rá ;) Majd emlékeztetem ;)
Végezetül zárnám soraimat Bianka gondolatával:
"2 weeks ago: I don't want to stay here.
Now: I don't want to go home.
Erasmus ♥"
